Deák Zoltán - Autósiskola

16/01/2026

...mert néha egyetlen megjegyzés, egy félmondat, egy figyelmeztetés életet menthet.
És mert az is előfordul, hogy még így sem elég – de attól még nem szabad félvállról venni.
Több mint harminc éve oktatok, és ezt a munkát mindig is hivatásnak tekintettem. Igyekeztem – és igyekszem ma is – a legjobb tudásom szerint végezni. Éppen ezért gyakran kerülök dilemmába: szóljak vagy ne szóljak, amikor szabálytalanságot, esetleg veszélyes közlekedést látok.
Őszintén szólva többnyire nem szólok. Idegeneknek szinte soha. Ismerősöknek is csak ritkán adok kéretlen tanácsot, olyankor, amikor tényleg nagyon veszélyes, amit csinálnak. Az ok egyszerű: a legtöbben rossz néven veszik. Sokan személyes támadásnak, esetleg kekeckedésnek érzik. Ráadásul nem lehet egy mondatban összefoglalni egy összetett folyamatot. Márpedig a balesetek általában apró hibák láncolatából állnak össze. A biztonságos közlekedés pedig egy tudatos életforma. Ez nem fér bele pár mondatba.
De sosem késő elkezdeni, és mindig van hová fejlődni. A nagy utazások is az első lépéssel kezdődnek.
Hát ezért is írom le ezt az esetet. Hátha valakinek ez lenne az első lépés…Hátha neked ez lesz az a gyanus anyajegy...
Hazafelé gyalogoltam. A forgalom az átlaghoz képest csendes volt, bár az útviszonyok egyáltalán nem voltak kedvezőek: helyenként latyakos, helyenként havas volt az út, csúszós, kifejezetten veszélyes. Gyalogos szinte alig járt arra, ahol éppen mentem, az autós forgalom is mérsékelt volt.
Amikor egy parkoló kijáratához értem, egy autó húzott be elém úgy, hogy gyakorlatilag elzárta az utamat. Megszólalt bennem a kis ördög: ezt most direkt csinálta? Kikerülni csak úgy lehetett, ha kilépek az úttestre, bele a latyakos útfelületbe. Egy pillanatra megálltam, gondolkodtam, mi legyen. Körülnéztem, nem jött semmi, így kikerültem az autót, és mentem tovább. Közben benéztem az autóba: egy hölgy állt félre telefonálni.
Ha eltekintek attól, hogy nekem kellemetlenséget okozott (és eltekintek), akkor maga a művelet kifejezetten dicséretes. Manapság, amikor minden második autóvezető menet közben telefonál, félreállni azért, hogy beszéljen, valóban elismerésre méltó. Teljesen komolyan mondom: ezért külön pirospont járna a hölgynek.
A gond nem is ez. Hanem az, amit az átlagember – és nagy valószínűséggel ez az autóvezető sem – nem lát meg az ilyen helyzetekben: a rejtett veszélyt.
Fontos hangsúlyozni: ahogyan megállt, az nem volt szabálytalan. Inkább zavaró, de főleg veszélyes. Nekem nem jelentett különösebb gondot: szétnéztem, a forgalom kicsi volt, kikerültem. De ehhez ki kellett lépnem az úttestre, bele kellett lépnem a latyakba. Ráadásul mindez annak a gyalogátjárónak a közelében történt, ahol az elmúlt években a legtöbb baleset történt a városban.
Ha akkor egy idős ember érkezik, akinek nehezére esik egy ilyen akadályt kikerülni, vagy egy figyelmetlen gyalogos, aki anélkül lép le az útra, hogy körülnézne; vagy ha valaki megcsúszik kilépés közben, és egy másik autó elüti – annak beláthatatlan, tragikus következményei lehetnek.
Természetesen most nem történt semmi. Nekem tényleg nem jelentett gondot, de attól még a helyzet megérdemel egy apró figyelmet.
Ha ugyanez a megállás egy kicsivel körültekintőbben történik, úgy, hogy a gyalogosnak ne kelljen kilépnie az úttestre – főleg nem ilyen útviszonyok között –, akkor teljesen szabályos, biztonságos és említésre sem méltó lenne az egész.

16/01/2026

Nagyon régen történt, legalább tizenöt éve, mégis gyakran eszembe jut. Így ma is.
Ezért elmesélem – hátha másnak is hasznos lesz.
Volt egy ismerősöm, akivel ugyan nem voltunk közeli barátok, de gyerekkorunk óta ismertük egymást. Egyszer jelentkezett hozzám motoros tanfolyamra. Motorozni már korábban is motorozott, erdőn-mezőn, tehát nem a nulláról indult, viszont jogosítványa nem volt, ezért iratkozott be motoros iskolába.
Ahogy mondani szokták: a jó pap is holtig tanul. Még nem találkoztam olyan tanulóval, akinél ne lett volna valami apróság, amin lehetett javítani, finomítani. Az órák jó hangulatban teltek. A gyakorlópályán, egy-egy szünetben sok mindenről beszélgettünk. Sok közös témánk volt: autózás, motorozás, terepezés.
Egy ilyen beszélgetés során egyszer csak széthúzta a mellkasán az ingét. Halvány vágás- és varrásnyomok látszottak a nyaka és a mellkasa környékén. Megkérdeztem, mi történt. Elmondta, hogy melanómával műtötték.
Őszintén bevallom: addig én nem hallottam erről a betegségről. Akkor még nem volt ennyire ismert, ma viszont sajnos az egyik leggyakoribb daganatos betegség. Ugyanakkor azt is tudni kell róla – legalábbis a legjobb tudásom szerint –, hogy ha időben észreveszik, az egyik legjobban kezelhető, gyógyítható daganat.
Elmesélte, hogyan derült ki nála. Egy baráti társaságban ültek, talán söröztek vagy kávéztak. Köztük volt egy nagyon jó szakember, egy orvos barátja. Ez az orvos egyszer csak a nyaka felé bökött, és azt mondta:
– Ez az anyajegy nem tetszik nekem. Nézesd meg.
Nem bőrgyógyász volt, nem ő vizsgálta meg, csak szólt. Ennyi. Aztán hosszú ideig nem találkoztak. Később, amikor újra összefutottak, az orvos rákérdezett:
– Megnézetted azt az anyajegyet?
A válasz az volt, hogy nem. Erre az orvos ismét figyelmeztette:
– Ne játssz ezzel. Nézesd meg. Ha nincs baj, megnyugszol. Ha van, akkor megoldják.
Ezúttal megígérte, hogy utánajár. Elment, megvizsgálták, és kiderült: melanóma. Ő sem ismerte addig a kifejezést, ahogy én sem. Az orvosok azt mondták, hogy időben kapták el, eltávolítható, jó eséllyel gyógyítható.
Amikor nekem mesélte ezt a történetet, akkor már egy-két éve túl volt a beavatkozáson. A hegek alig látszottak, ő pedig jókedvűen, felszabadultan mondta, hogy megúszta.
Aztán nem telt el sok idő, talán egy-két év, és hallottam a szomorú hírt: az egykori tanítványom végstádiumban van, áttétes rákja van. Egy-két hónappal később meghalt.
Talán negyvenéves volt, vagy még annyi sem.
Mi köze ennek a közlekedéshez és miért mesélem el mindezt?....megtudod a következő posztban...

27/06/2025

Ahogy korábban ígértem, időről időre megosztok néhány rövid, de hasznos észrevételt azoknak, akik szeretnének egy biztonságosabb, élhetőbb közlekedésben részt venni – akár autóval, gyalog, rollerrel vagy biciklivel közlekednek.
Bár városunk infrastruktúrája valóban korlátozott, és ez sok gond forrása, nem minden probléma oka az út. Ami igazán számít: mi, emberek hogyan közlekedünk, hogyan viselkedünk ezek között a keretek között.
A kutatásunk szerint a legtöbben úgy gondolják, hogy ők jól ismerik a szabályokat – mások viszont nem. Ez a tipikus „más szemében a szálkát, magában a gerendát sem” helyzet. Ideje őszintén szembenézni saját felelősségünkkel is!
Egyre többen pattannak biciklire – és ez nagyszerű dolog. Kevésbé terheli a forgalmat, nem szennyezi a környezetet, és sokszor gyorsabb is, mint autózni. Én magam is gyakran választom a biciklit. De az örömöm mellett egyre nagyobb bennem az aggodalom.
Döbbenten nézem, amikor szülők - egyébként láthatóan gondos, felelősségteljes emberek, (ezt abból gondolom, hogy a kicsik gondosan bukósisakban, térd- és könyökvédőben tekernek) – de könyörgöm, 4–5–6 éves gyerekekkel nem szabad közúton biciklizni, ez életveszélyes! A legfontosabb védelmet, a szabályismeretet és a biztonságos környezetet senki nem biztosítja számukra.
A védőöltözet nem fogja megvédeni őket egy jármű ütésétől. Egy rossz mozdulat, egy figyelmetlen sofőr, egy pillanat – és bekövetkezhet a tragédia.
Láttam már többször is apukát, aki, mint egy kacsamama, büszkén terelgette két kisgyerekét biciklivel a közúton. A gyerekek alig lehettek idősebbek 4–6 évesnél. És én csak álltam ott, és nem akartam elhinni, amit látok.
Ezért is érzem kötelességemnek, hogy újra és újra felhívjam a figyelmet a szabályokra:
Fontos alapszabály – amit sokan nem tudnak vagy figyelmen kívül hagynak:
14 év alatti gyermek NEM közlekedhet kerékpárral sem rollerrel közúton, még biciklisávon sem!
Románia KRESZ-e (195/2002): „A közúton csak az a személy kerékpározhat, aki betöltötte a 14. életévét.”
Amit szabad 14 év alatt:
• parkokban, udvarban, játszótéren
• zárt vagy forgalommentes területen
• szervezett biciklis programokon, oktatásokon
Ha mégis közúton van a gyerek:
• a szülő/gondviselő felelős
• a rendőrség figyelmeztetheti vagy meg is bírságolhatja
• baleset esetén a felelősség a felnőtté
A szabályok nem azért vannak, hogy korlátozzanak, hanem hogy védjenek – különösen a legkisebbeket. Tudatossággal, odafigyeléssel közösen tehetjük biztonságosabbá a városi közlekedést.
Ha fontosnak tartod, kérlek oszd meg ezt a bejegyzést – lehet, hogy épp egy élet múlik rajta!

13/06/2025

Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kérdőív kitöltésében, amely Székelyudvarhely közlekedési kultúráját vizsgálta.
Több száz válasz érkezett be, és több mint 90% jelezte: igenis van igény a közlekedési kultúra fejlesztésére városunkban.
Ez nagyon biztató visszajelzés!
Ezért lehetőségeimhez mérten igyekszem rendszeresen megosztani hasznos, aktuális közlekedési információkat, amelyek segíthetnek biztonságosabban és tudatosabban közlekedni.
Íme egy friss példa erre Székelyudvarhelyen, a Bethlen negyedben.
A Forrás utca és a Győzelem utca kereszteződésében 1-2 napja új forgalomirányító tábla került kihelyezésre:

ezek szerint, kötelező jobbra kanyarodni az Asztalosok utcába.
Sajnos azt tapasztalom, hogy a sofőrök többsége nem tud mit kezdeni a helyzettel:
– Egy részük észre sem veszi a táblát,
– Mások zavartan, bizonytalanul, de haladnak tovább.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy jobb helyeken az ilyen változásokat előzetes figyelmeztetésekkel, jól látható táblákkal jelzik, sőt, az első napokban forgalomirányító rendőr is segítheti a járművezetőket a változáshoz való alkalmazkodásban, nem büntetve, hanem támogatva őket.)
A közlekedésbiztonsági tréningjeinken gyakran hangsúlyozzuk:
az autóvezető legnagyobb ellensége a rutin.
Ez különösen akkor válik veszélyessé, amikor megszokott környezetünkben változás történik, és nem vesszük észre, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.
A jelenlegi módosítás sajnos nem volt kellően előkészítve:
– Hiányzik a „behajtani tilos” tábla a Forrás utca felől,
– Az utca túlsó oldaláról pedig az „egyirányú” tábla.
Mindössze két percig álltam, amíg lefotóztam a táblát. Ezalatt legalább 15 autó haladt el, amelyek közül 12 ugyanúgy ment tovább, mintha a tábla ott sem lenne. Egy idegen rendszámú autó vezetője észlelte a táblát, a másik kettő pedig talán amúgy is jobbra akart kanyarodni – gondolom. Mondhatnám, hogy vicces, de sajnos inkább elszomorító a helyzet.
Ha valóban egyirányúsították ezt az útszakaszt, ezek a kiegészítő jelzések elengedhetetlenek.
Ennek ellenére a „kötelező jobbra” tábla érvényes és egyértelmű:
– Balra kanyarodni (a Forrás utca felé) korábban is tilos volt,
– Jelenleg (a Győzelem utcán északnak) egyenesen haladni is tilos.
A szabályok betartása nemcsak kötelezettség, hanem egymás iránti felelősség is.
Ha szerinted is fontos, hogy figyeljünk egymásra az utakon, kövess, és oszd meg ezt az információt másokkal is.
Együtt biztonságosabbá és élhetőbbé tehetjük a közlekedést Székelyudvarhelyen.

20/03/2025

Kedves Kitöltő!

Deák Zoltán vagyok, autós oktató és közlekedésbiztonsági tanácsadó. Ez a kérdőív a székelyudvarhelyi közlekedéskultúrát vizsgálja, különös tekintettel a helyi lakosság közlekedési ismereteire, attitűdjeire és a fejlesztési lehetőségekre.

A válaszok segítenek feltérképezni a közlekedési szokásokat és a szabályok betartását, hozzájárulva egy biztonságosabb és hatékonyabb közlekedési környezet kialakításához.

A kitöltés teljesen anonim, és mindössze néhány percet vesz igénybe. Köszönöm, hogy véleményeddel támogatod a kutatást, és ezzel hozzájárulsz Székelyudvarhely közlekedésének fejlődéséhez!

Kedves Kitöltő! Deák Zoltán vagyok, autós oktató és közlekedésbiztonsági tanácsadó. Ez a kérdőív a székelyudvarhelyi közlekedéskultúrát vizsgálja, különös tekintettel a helyi lakosság közlekedési ismereteire, attitűdjeire és a fejlesztési lehetőségekre. A válaszok se...

28/12/2024

Mindenkinek balesetmentes, boldog új esztendőt kíván a Deák Zoltán Autósiskola.
Az új évben új iskolaautóval indul B-kategóriás képzés, érdeklődni vagy jelentkezni lehet telefonon, vagy személyesen az iskola székhelyén.
Köszönjük a megosztásokat.

25/12/2024

21/07/2023

A Deák Zoltán sofőriskola „B”- kategóriás képzést indít 2023 augusztus 7-én.
Az elméleti órákat, az iskola székhelyén a József Attila utca 21 szám alatt tartjuk.
Érdeklődni és jelentkezni lehet munkanapokon a 0744 697 653 telefonszámon.

21/04/2023

A Deák Zoltán sofőriskola „B”- kategóriás képzést indít 2023 május 15-én.
Az elméleti órákat, az iskola székhelyén a József Attila utca 21 szám alatt tartjuk.
Érdeklődni és jelentkezni lehet munkanapokon a 0744 697 653 telefonszámon.

17/03/2023

A közlekedés egy olyan társasjáték, amit mindenki játszik, akár akarja akár nem, akár tetszik akár nem. Mindegy, hogy fiatal vagy idős, gyalogos vagy járművezető, ez alól a játék alól nem lehet kibújni, hacsak nem a sivatagban élsz egyedül, esetleg az Antarktiszon (habár mostanában ott is egyre nagyobb a forgalom, nemrég egy magyar nő futotta át és megnyerte az ultramaratont. Nem semmi! …)
Térjünk vissza a közlekedéshez. Ha már muszáj játszani, nagyon nem mindegy, hogy jókedvűen, könnyedén, vagy fogcsikorgatva, keservesen tesszük. Legyen példa az, hogy egy kellemes baráti társaság kártyázni szeretne. Először eldöntik, hogy mit akarnak játszani, majd tisztázzák a szabályokat és elkezdenek játszani. Ritka az az eset, amikor előbb vagy utóbb valaki ne hibázna valamit. Vagy rossz lapot tesz véletlenül, esetleg kettőt tesz egy helyett, vagy éppen egyet vesz fel kettő helyett. Ezekből az apró tévedésekből, főleg barátok között nem szokott baj lenni. Aztán majdnem mindig kerül egy viccesebb alak, aki poénból csal, aztán ha észreveszik, akkor csak vicc volt, ha meg nem akkor még jobb. Ezeknek a játékoknak nincs tétje mégis gyakran úgy érnek véget, hogy valaki felhúzza magát, vagy megsértődik. Biztosan hallott már mindenki kisgyereket panaszkodni, hogy „többet nem játszom Pistikével, mert mindig csal” vagy „nem vesszük be a csapatba Jancsikát, mert nem tud játszani” pedig ezekben a játékokban valójában nem sérül meg senki és nincs semmi vesztenivalónk.
A közlekedés nevü „játékban” nagyon könnyü megsérülni és nagyon sokat lehet veszíteni. A balesetek több mint 90 százalékát emberi mulasztások okozzák. Hogy ezeket a mulasztásokat a szabályok hiányos ismerete vagy szándékos csalás okozza az már csak részlet kérdése.( erröl majd máskor bövebben)
Ha nem tartjuk be a szabályokat akkor csalunk. Ki az aki még soha nem csalt a közlekedésben? Legtöbbször ezek apróságok vagy annak tünnek:
- a gyalogos nem megy el a gyalogátjáróig, inkább átszalad a tilosban, “úgysem jön semmi” (tegnap sem jött)
- az autóvezető megáll tiltott helyen, “csak egy percre” (amúgyis megy a vészjelző, az majd megoldja)
Ezek az apró csalások nagyon hamar megszokássá tudnak válni. Másoknak bosszuságot okoznak, gyakran konfliktusokhoz vezetnek és nem utolsó sorban balesetveszélyesek.
Csalókkal senki sem szeret játszani. Próbáljunk meg szabályosan közlekedni, hogy ne legyen szenvedés ez a “játék”.

28/02/2023

Szerencsés baleset. Van ilyen?

A minap egy keskeny kis utcába készültem befordulni, ismerem a helyet, naponta járok arra. Tudtam, ha valami jön szemből akkor nem férünk el egyszerre. Így is lett. Jobbra kanyarodás közben szemből érkezett egy autó ezért fékeztem, hogy elengedjem. Ebben a pillanatban egy tompa puffanás és egy lökés hátulról…utolértek. Félrehúzódtam és megálltam, hogy felmérjem a kárt. Mire kiszálltam volna már az ajtómnál állt a „tolakodó”. Ahogy a tekintetünk találkozott láttam a szemében a megkönnyebbülést… egy ismerős, és már mondta is: ne haragudj siettem, de szerencsére nem látszik semmi. Kiszálltam, néztem én is. Tényleg nem látszott semmi. Ekkora mázlit! Na ennél rosszabb sose legyen. És itt lenne a happy end…ha nem hangzik el a következő fél mondat: -de te is hirtelen fékeztél. Elmosolyodtam és félig viccesen mondtam, hogy majd tartok egy előadást a biztonságos követési távolságról (végül is ez a munkám), és láttam a szemében, hogy nem tetszett, sőt talán még rosszul is esett neki (de lehet, hogy túlgondolom). És ennyi. Elköszöntünk és ment mindenki a dolgára. Miért meséltem ezt mégis el? Tanulságként. Bárkivel történhet baleset bármikor. Elég egy pillanat figyelmetlenség és megtörtént a baj. Itt most éppen nem. Tényleg nem történt semmi. Igazából ez nem is baleset csak egy incidens, vagy még az sem. Ezt most nevezhetnénk szerencsének, ha az okozó tanult belőle. Nekem sajnos nem így tűnt, és ha azt gondolja, hogy azért jött nekem, mert én hirtelen fékeztem akkor ebből biztosan nem is fog tanulni semmit. A balesetmegelőző képzéseken azt tanítjuk, hogy a sofőr legnagyobb ellensége a rutin, és a legtöbbet a megúszott balesetekből lehet tanulni…én szóltam…