12/01/2026
Hogyan értékeljük a Szuperkupa szereplést?
Nyilván utólag már fájdalmas kicsit fájdalmas, mert nem volt olyan távoli lehetőség, hogy sikerüljön nyerni. A meccs utáni zoom-beszélgetést is elsősorban egyfokú csalódottság jellemezte, de ahogy beszéltük ki a részleteket, a vége felé már kicsit más volt a leányzó fekvése. Miért?
Kezdjük onnan, hogy honnan indult az egész. Az Atlético elleni elődöntő a két csapat őszi meccse és a mieink szétesett csapatjátéka miatt eleve nem tűnt biztatónak. Már ahhoz a meccshez is úgy álltam hozzá, hogy csak ne kapjunk ki nagyon. Ugyanígy voltam a döntővel is. Az őszi clasicóhoz képest ez egy teljes Barcelona volt, mi pedig a legjobbunk nélkül, továbbra is tákolt védelemmel kellett, hogy kiálljunk. Ha simán lepofoznak minket, nem lepődhettünk volna meg rajta. Ehhez képest mindkét mérkőzésen 1 gólos különbség született, egy ide, egy oda.
A döntőt illetően a meccs utáni beszélgetést is az vitte el más irányba, mikor ránéztünk a számokra. Miért tűnt rossznak a találkozó? A Barcelona 68%-ban birtokolta a labdát és több, mint kétszer annyit passzoltak, illetve várható gólokban is majdnem dupláztak minket (2,60-1,39). A lövések terén 16:12 az állás oda, d a kaput eltaláló lövésekben már 7:10 ide, nagy helyzetekben pedig 4:7 a javunkra. Ha valaminek idegesítenie kellene minket, az éppen ez.
MEGVOLTAK A HELYZETEINK, hogy megnyerjük a mérkőzést, de a döntetlenre minimum. Pontosan mióta is zavarja a madridistákat, hogy ezt alárendelt szerepben, mély blokkból kontrázva értük el? Senkit nem zavart, mikor Mourinho idején szinte minden nagy meccsen ezt toltuk, sőt, több kommentet olvastam, hogy visszahoznák a portugált (?). Senkit nem zavart, mikor 2022-ben szinte végig ilyen játékkal meneteltünk el a döntőig. Senkit nem zavart a Liverpool elleni BL-döntő alatt, mikor játékban hülyére lettünk verve. Senkit nem zavart az összes City elleni párharcunk alkalmával.
Miért? Mert nyertünk. Akkor nem álszent eredményből elemzés azért szidni a csapatot és főként az edzőt, mert éppen nem nyertünk? Az első félidőben 2, a másodikban 3 helyzetünk halt el lehetetlenül gyenge befejezések által Joan Garciában. Ha ezekből 2 bemegy, akkor most minden oké?
Igen, vannak problémáink, fogunk is beszélni róla, kell is. De ez az állandó végletekben gondolkodás (pláne, mikor valamelyik játékosunk vagy vezetőnk személyi kultusz szintű imádatából fakad) már baromi fárasztó. A gondokat a gyökerüknél kellene megfogni, különben mindig csak kozmetikázni fogjuk ugyanazt a szart.
Tartalom © Realista 2025
👉 Ez a tartalom az oldalt támogató Patreon-közösség nélkül nem jöhetett volna létre. Ha szeretnél több ilyet olvasni, csatlakozz! A link a kommentek között.
