29/10/2025
Bölcs vagyok, talán a korom okán, így megmentettem Dave-et a biztos haláltól. 🤣🤣
Idézet Dave mester írásából:
"Szabi közben odasúgja mellettem:
- Dave mester - tényleg így becéz engem -, menj ki újra, a nőknek mindig igazuk van. "
AMÚGY MIRE MENNÉNK NÉLKÜLÜK?!
Megérkezem az importőr telephelyére, hogy leadjam a gyönyörű ráncfelvarrott Kia Sportaget. Az eső szakadni kezd, de ez nem számít, mert ilyenkor ezerrel pörög az agy.
Figyelni, hogy pontosan oda parkoljak, ahova kérték. Elkészíteni az utolsó fotókat, főleg az óraállásokat, kilépni a vezetési profilokból, megszűntetni a telefonpárosítást, egyebek.
Apróságoknak tűnnek, de azért simán elfelejthet közülük az ember ezt-azt és utólag nehéz őket korrigálni.
Nagyon jó, kivesszük az okoskulcsot is a pohártartóból, aztán nyúlunk a forgalmi…. Khm, mondom a forgalmi… - nagy levegő, miközben túrni kezdem a zsebeimet - Tehát a forgalmi…
Nem, ez a kis zöld doksi nincsen semerre. Kiszállok, végigpásztázom a kabátom, a zsebeim, a táskám. Mindent. Aztán kinyitom az autó minden porcikáját.
Bal első ajtózseb: negatív.
Bal hátsó ajtózseb: negatív.
Csomagtér: negatív.
Jobb hátsó ajtózseb: negatív.
Jobb első ajtózseb: negatív.
Kesztyűtartó: itt csak dokumentumok néznek velem szembe.
A kivilágított bemutatóteremben az én Papp Szabi barátom alakja sejlik fel. Tudjátok, neki is van egy blogja. Végezne nemsokára, úgyhogy kidülled a tekintete, mikor jelzem.
- Szabikám, itt most csak slusszkulcs lesz. A forgalmit még csak keresem.
Aztán eszembe jut: bakker, én azt a doksit csak zsebre vágtam éppen egy hete, amikor átvettem az autót. Tudja a rosszseb, melyik kabátomban voltam, mert az autó átvételekor készült szelfin pulóverben vagyok.
Átfut az agyamon, hogy az importőrnél ez a legelső ráncfelvarrt Sportage, az elsők között ültem bele. Micsoda bizalom, megtiszteltetés, tényleg.
Közben már az is eszembe jut, a Kia magyar sajtófőnöke egy tündéri nő. Vajon most mekkora virágcsokrot küldjek be az irodájába? Illetve már most küldjem, előre?
Felhívom az Asszonyt, hogy köszönöm neki az elmúlt éveinket, de lehet, nekem most jobb lesz Chilébe költözni.
Nagyot sóhajt a telefonban:
- Gratulálok! Én tegnap a pohártartónál láttam a forgalmidat!
Mi van? Én egy hete nem láttam! Akkor Ő hogyan látta volna?
Szabi közben odasúgja mellettem:
- Dave mester - tényleg így becéz engem -, menj ki újra, a nőknek mindig igazuk van.
Szakad az eső, rázom a fejem, kimegyek, kinyitom újra a bal első ajtót, már csak a pohártartót nézem. Ráhajolok, belebújok, szinte leszedem a burkolatot és a könyöktámaszt.
Sehol semmi!
Még egyszer átmegyek a túloldalra. De minek, elvégre ami egy középső pohártartóban balról nincs benne, az jobbról sincs.
De benyitok jobbról, a pohártartóhoz…
…és azt és így látom, ami és ahogyan a fotón van.
Úgy néz ki, Chile még várhat.
Ilyen ez a biznisz, uraim! Üzemeltethetünk mi autós médiát, de azon kívül a sarokig nem jutnánk nélkülük.
Mától minden nap legyen Nőnap!
Köszönjük szépen, hogy vagytok! ❤️
